Az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc időszakában intézményünk jogelődje a Pesti Egyetem Orvoskarának Állatgyógyászati Tanszéke és Állatgyógyintézete néven működött egy meglehetősen szerény épületben, a Stáczió utcában, vagyis a mai Baross utcában. A házhoz – Szabó Alajos szavai szerint ”nyáron csak nehezen, télen pedig éppen nem lehetett férni kövezetlen állapota miatt.”
Tanári kara négy főből állt, Zlamál Vilmos tanszékvezetőből valamint segédeiből, Galambos Mártonból, Szabó Alajosból, illetve Szokola Józsefből.
A hallgatóság két csoportra oszlott. A cursus epizootiologiae hallgatói medikusok voltak, akik csak az állatjárványtannal kapcsolatos ismereteket tanulták. A mi elődeink a cursus hippiatriae hallgatói voltak. Az írni-olvasni tudás csekély műveltségével iratkozhattak be a tanfolyamra, amely mindössze két öt hónapos oktatási ciklusból tevődött össze. Ez alatt az idő alatt magyarul, németül és esetenként szlovákul hallgatták a tudomány alapjait (ki-ki a maga anyanyelve szerint).
A tanfolyam első félévében a lovak küllemtanával, anatómiájával és élettanával foglalkoztak, a második szemeszterben a lovak és más háziállatok betegségeinek kórtanával, valamint az alapvető műtéti és sebkezelési eljárásokkal ismerkedtek meg. A tanév végeztével díszes „baromorvosi” oklevelet kaptak. A továbbiakban csak a cursus hippiatriae hallgatóinak tevékenységével foglalkozunk.
A Forradalom és a Szabadságharc a 60. és a 61. tanévet érintette. A 60., vagyis az 1847/48. tanév nagy része eseménytelenül telt el, hiszen a bekövetkező forradalmi változásokra szinte senki sem gondolt. Nincsenek adataink arra vonatkozóan, hogy a márciusi 15.-i eseményekben a hallgatóság egyáltalán részt vett-e?
A tanárok polarizálódtak: Zlamál, Galambos és Szokola Kossuth hívéül szegődött, Szabó Széchenyi nézeteivel szimpatizált.
Már március végén felmerült egy rendfenntartó erő létrehozásának szükségessége. Az 1848. évi XXII. tc. kidolgozta egy egyenruhát viselő, de fegyvertelen alakulat, a nemzeti őrsereg toborzásának törvényi alapjait. A tagság csekély vagyoni cenzushoz, továbbá büntetlen előélethez volt kötve. A nemzetőrség „a személyes és vagyonbiztonság, a közcsend és a belbéke biztosítása érdekében” jött létre. Megindult a toborzás a 20 és 50 év közötti korosztályok tagjainak köréből.
Gondoljuk csak el: a frissen végzett baromorvosok 20 év körüliek, büntetlen előéletűek voltak, valamennyi vagyonnal (elég volt egy jobbágytelek is) pedig zömében rendelkeztek. Tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy a nemzeti őrsereg tagjaivá váljanak. Ezt érezte meg Zlamál is. Ezért az 1848 későtavaszán felavatott baromorvosokat rábeszélte a nemzetőrséghez történő csatlakozásra. A toborzás olyan jól alakult, hogy sikerült egy önálló századot kiállítani az egykori diákokból.
A politikai helyzet ’48 nyarán egyre komorabbá vált, ezért a Pesti Egyetem rektora az 1848/49. tanévet nem nyitotta meg. A Jelačic féle katonai intervenciót követően megindult az erőltetett hadseregfejlesztés. A honvédseregnek egyre több gyógykovácsra volt szüksége, akik a sebesült vagy beteg lovakat kezelték. Ezért Zlamál 1849 júniusában 89 katonai és polgári kovácsot iskolázott be „tábori gyógykovácsi pályán lévő tanítványoknak”. A 3 hónapos tanfolyamot nem tudták befejezni, Világos áthúzta a számításokat…
Zlamálék terveire és 1848/49-es tevékenységére, valamint az ellenük felhozott vádakra később még visszatérünk.
A Stáczió utcai ház, az Állatgyógyintézet otthona
Írta: Dr. Kótai István, egyetemi adjunktus, Állatorvostudományi Egyetem